Versenycsigák
Ma csak futás van előírva. De az elég húzós mennyiségben. Bár én csak "nyaralok", egyre inkább látom, milyen idegőrlő munka is ez. Azzal, hogy a kamionok maximális sebességét 80 km/órára csökkentették, egyre nagyobb nyomás nehezedik a sofőrökre.
A távolságok ugyanis nem csökkentek. Ha valamit lassabban tehetsz, az tovább tart. De ezt sem a megrendelők, sem a cégek nem akarják elismerni. Szóval tedd meg ugyanazt a távolságot lassabban, ugyanannyi idő alatt, és persze közben figyelj a fogyasztásra is.
Ez az út egyre egyre biztosan megtanít. Hogy sokkal toleránsabban kezeljem a nagy autókat. Persze hogy eddig igyekeztem becsúszni - én is- eléjük, mert én ugye sietek, ő meg úgy is lassú... Ez után az út után azonban nagyon fogok figyelni arra, hogy még véletlen sem késztessem fékezésre a kamionokat, vagy hogy melyik sávban és hogyan megyek. Mert amíg te sétaautózol a kamion dolgozik. Időre megy. És egészen őszintén, milyen fejet vágsz, amikor a kedvenc söröd/ felvágottad, vagy akármid éppen nincsen a megszokott boltodban? Lehet, hogy pont az a kamion hozza, amelyiket csesztél beengedni magad elé?
Sokan hiszik, hogy a kamionos élete csupa hawai... Rengeteg felé jár, minden várost ismer... Persze. Az ipari részeket. Hogy mit lát, mennyit is lát egy kamionos valójában a világból, azt a videókban megmutatom neked.(facén megtalálod)
De nem is a folyamatos úton levéssel van a baj. Hogy is van? Napi 3 ölelés kell az életben maradáshoz és öt-hat a fejlődéshez. A legtöbb sofőr egyedül megy. Őket ki fogja reggel este megölelni, ki kérdezi meg tőlük, hogy milyen volt a napod? Persze. Ott a skype. Neked ugyanaz az érzés, ha telefonban beszélsz, mint amikor ott van veled, akit szeretsz? Ha ugyanaz lenne, nem rohannának egymáshoz hétvégente a szerelmesek.